Vihar előtt [antikvár]

Vágatlan lapélekkel, de a lapok élei foltosak.
E könyv kéziratát 1937 vihar előtti, fülledt, reménytelen nyarán írtam. Egy tizenöt-húszperces séta anyagát dolgoztam fel benne. Nem rendkívüli vagy csodálatos dolgokat, csak parányi jelenségeket, amelyeken keresztül talán sikerült érzékeltetnem e viharelőttí esztendő roppant nyomorúságát, gyötrő kínjait, és a szabadságnélküli élet fullasztó szenvedéseit. Abban az időben sokan közülünk készülődtünk már a viharra. Ki így, ki úgy készült rá. Volt, aki úgy készült rá, hogy nem hitt kitörésében. Volt aki hajóra szállt, volt aki nevet cserélt. Volt olyan is, aki írt, írt, kiadó és sajtó nélkül, a maga számára mérve fel az egészet és bízva benne, hogyha ő maga nem is, de a kézirat túléli a vihart is. Ezzel az írással, ezzel a rögeszmés tanuságtétellel akartuk talán egynéhányan bizonyítani erős fegyvereinkkel: pontokkal, vesszőkkel, jelzőkkel és az írásjelek bonyolult arzenáljának minden fegyvernemével, hogy a világ, amelyben élünk, nem a mi világunk és hittük, hogy a fiókok mélyén elsikkadt kézirataink néma tiltakozása sem marad örökké hatástalan