Világos pillanat [antikvár]

I EZ A BOLYHOS? Moha? Igen moha. Moha meg fű, meg dudva. Édes, puha, keserű szagú fű! De nemcsak édes éles' Némelyik szálnak kardéle van, óvatosan kell markolászni, megvághatja az ember ujját. Vigyázat! Vigyáznom kell az ujjamra, ma sokat kell zongoráznom!Meleg a fű persze áthevítette a nap. Süt a nap arany-tüzű nap melenget a Mulde partján, az enyhe hajlatú domb-v^ldalban, a gyümölcsfák alatt. Idáig hallom a folyó halk du-ruzsolását, csobbanásait. Lent a parton Walther meg Rascher horgászik mezítláb, térdig feltűrt nadrágban tocsognak a szegély méregzöld ingoványán. Serényen horgásznak csak én lustálkodom, alszom a fűben. Pedig kár fecsérelni az időt annyi dolgom van, s az órák, évek tétlen múlnak , kifolynak az ujjaim közül, akárha a Mulde vizét próbálnám megragadni. De azért még alszom igen, míg ki nem nyitom a szemem, addig alszom. Nem baj, majd mégis több halat fogok Waltheréknál, ha fölébredek, ök kontárok! Pokolba a kontárokkal! Többet ér okos szorgalmuknál a varázsoló géniusz! Majd ha már elfáradtak a filiszterek a sóvár zsákmányiesésben, fölkel a fűből a lángeszű horgász, bedobja a madzagot az öreg csónakról negyed taktus szünet , s egyszerre két potykát ránt ki a lomhán tükrös, sötétzöld felszín alatt ravaszul iramló víz irigy mélyéből. Két kövér félhang a part és a láthatár kottavonalai között két ezüst-csillámú, telten vonagló jajdulás , ahogy csak Mendelssohn tudja felvillantani zsákmányát a hegedűverseny második té-f-elében.