Világosság [antikvár]

Részlet a könyvből: "A napok mind oly egyformák, végig, egész héten. Esténkint, hét órára, megszólal a harang s előbb szelid, majd lármásabb a hangja. Becsukom a regisztert, megtörlöm és leteszem a tollat. Veszem a sálomat és a kalapomat, miután belepillantottam a tükörbe, amely megmutatja szabályosan ovális arcomat, fénylő hajamat és csinos bajuszomat (látnivaló, hogy nem vagyok afféle munkás). Eloltom a lámpát, lemegyek üvegfalas kis irodámból. Átmegyek a géptermen, s a nagy zűrzavarban még visszhangosan csendül át a harangszó, mely a tolongás zsilipjeit megnyitotta. A siető komor tömegben, amely mint valami felhő nyomul a folyosókon és gomolyog le a lépcsőkön, elmenőben egy-egy hang felém kiáltja: "Jónapot Paulin úr". Ennek is, annak is visszaköszönök, megadva mindenkinek a magáét."