Világszép asszony Adria [antikvár]

Részlet a könyvből: Adria (I). «Szabad a vásár!» - ez a legszebb játék a világon. Nemcsak bújósdi ez, nemcsak kergetősdi. bonyolult játék és sokszálú, mint a háló. Így megy: van egy központ, kiindulási pont, úgy hívják: "ház"; kisorsolják a húnyót, mire ez arccal a háznak fordul - a ház lehet fa, kerítés sarka, fal szöglete, - a többiek lábujjhegyen szétszélednek és elbújnak, ki itt, ki ott, a húnyó pedig hangosan és bizonyos hagyományos lassúsággal számol egészen harmincegyig. Bizonyos, hogy még nem jut el eddig, amikor már mindenki a helyén van; már nem hallatszik a lehullt gallyak ropogása, lélekzet sem hallatszik. Most a hunyó fölkapja a fejét, leveszi szeméről a kendőt, elkiáltja magát: "harmincegy!" - és körülnéz. Fák, kerítések, fűtáblák, falak, virágágyak; de sehol egy lélek, szinte azt hihetné, hogy egyedül maradt a világon.