Világtalan András [antikvár]

Részlet a könyvből: A haabergi tanyán volt, karácsony ünnepestéjén. Odakinn fagyos szél süvöltött és az egész háznép behúzódott a meleg szobába. Még vendégek is voltak. Együtt ültek a félhomályban, a gyertya gyér világánál, keveset beszéltek, nagyokat hallgattak. Öreg András a kályhasarokba telepedett a fásládára, jó darabig meg se mukkant. Gondolták, no most vagy leteszi mingyár a fejét, oszt elalszik, vagy elkezdi a torkát köszörülgetni és megereszt egy históriát. Vártak türelmesen, ráhagyták az öregre, csináljon amit akar. Ha a maga idejébül mesél András, az épülés, mer akkor színigazság minden szava, ha meg a régi időbül veszi históriáját, hát az se kisebb mulatság, mer akkor meg úgy hazudik, hogy reng belé a ház. Csönd ereszkedett a szobára, pedig ott volt a ház apraja-nagyja. De meghúzódtak szótlanul, nem neszezett más, csak az égő fahasábok, meg az öregóra a falon. Na, és a szél, amelyik a házszögletet tépte-rágta odakinn...