Világunk varázsa [antikvár]

A kiadói borító kissé viseltes.
"Pörben a világgal" írta válogatott novelláinak kötete fölé Urbán Ernő: válogatott riportjait tartalmazó új könyvének címével mintha a régi pört ellenpontozná. Pedig nem így van: a két egymásnak felelő cím egy és ugyanazon élmény, magatartás két vetületére utal. A világgal pörlekedő "világunk varázsa" nevében emel szót, és a varázslat krónikása a pörben is tanú. Urbán Ernő novelláit és riportjait nem választják el éles műfaji határok. Sokszor a riporter általánosítja novellává mondanivalóját (megesett az is, hogy nagy hatású kritikus riportjait az ötvenes években novellának kellett álcáznia), máskor viszont novellára való mondanivalóját áldozza rá, hogy az újságírói beavatkozás igényével tárhasson föl egy-egy ügyet. 1945 óta járja fáradhatatlanul és hivatásszerűen az országot. Az író érzékenységével és a szakember tárgyismeretével figyeli a valóság - mindenekelőtt a paraszti élet - változásait: ezért tudja emberi sorsokban, emberek konfliktusaiban érzékeltetni azt, ami több mint negyedszázad alatt Magyarországon történt. Riportjainak sora nemcsak a valóság krónikája, de a valóságot átformáló politkáé is. Egymáshoz kapcsolódó írásaiból a teljes folyamat rajzolódik ki: az adott helyzet érleli, sürgeti a változásokat, a változtatás szükséglete hívja életre az új programot, és az új program nyomán indul el a meglevőt átalakító fejlődés. Az író maga is benne él a változásban, nemcsak szemmel követi a folyamatot de tudva és akarva résztvevője is: segít feltárni a szükségleteket, sürgeti a változást, propagálja az újat. A hazai riportok négy ciklusát külföldi útirajzok egészítik ki. Urbán Ernő éppoly otthonos magabiztossággal mozog algériai parasztok, mongol pásztorok között, mint a Dunántúl gyerekkorából ismert földjén. Akárhová, akármilyen környezetbe kerül, mindenütt könnyen teremt kapcsolatokat. Mert mindenütt a lényegre kérdez: az életmódra és a munkára.