Villámok között [antikvár]

ELSŐ FEJEZET 1 íViár másodszor szólalt meg a házitelefon berregője, Earle Fox professzor azonban nem vett tudomást róla, hogy a titkárnője beszélni óhajt vele a szomszéd szobából. Rámeredt a készülék átkapcsoló] ára és tovább halogatta az engedélyt, hogy a külső világ beáradhasson ide okvetetlenkedéseivel. Egy percig még tovább tépelődött rosszkedvűen, gondolatai tovább kalandoztak lelki sivárságán, tanácstalanságán és talán már ezredszer tette fel magának a kérdést, hogy vájjon hol hibázta el az életét. A szobája a Fizikai Intézet tizenkettedik emeletén volt, az épület délnyugati sarkában. A falakat faburkolat fedte, minthogy a helyiség a kar dékánjának volt az irodája; s minthogy ez volt a természettudományi kar, a faburkolatos falakon apró metszetek lógtak. Newton, Leibniz, Faraday és más fizikusok arcképei. Az egyik ablak a Barnard-koUé-giumra nézett, s a kollégiumon túl. a Palisade-ekre. A másik ablakból az egyetemi épületcsoport négy hatalmas háztömbjét láthatta az ember, meg a zöld pázsitot: de mindent betöltött és elárasztott a forró, párás augusztusi levegő. Fox professzornak szokása volt, hogy olykor-olykor megforgassa magát öblös forgatható-karosszékében és üres tekintettel kibámuljon hol az egyik ablakon, hol a másikon, most azonban csak maga elé meredt az íróasztalára. Lomhán, szinte oda sem figyelve, lenyomta a telefon kapcsolóját és hagyta, hogy megszólaljon a titkárnője hangja. — Professzor úr, kérem, Mr. Erik Gorin van itt és szeretne beszélni önnel. Fox a homlokát kezdte ráncolgatni. Ki az ördög is az az Erik Gorin? Nem felelt semmit, mert ha zavarba jött, rendszerint hallgatott, — úgyhogy a titkárnője ezzel a tapintatos célzással folytatta: — Egyelőre elhalasztottam a professzor úr egyéb megbeszéléseit, ahogyan mondani tetszett, hogy rögtön fogadhassa az új gyakornokot, mihelyt megérkezik. — Igen, igen — mondta Fox. — Kérje meg őt, hogy fáradjon be hozzám, legyen szíves. Earle Fox még csak ötvennégy éves volt, de időtlen, vén aggastyán-