Villámok között [antikvár]

Első fejezet Már másodszor szólalt meg a házitelefon berregő je, Earle Fox professzor azonban nem vett tudomást róla, hogy a titkárnője beszélni óhajt vele a szomszéd szobából. Rámeredt a készülék átkapcsoló) ára, és tovább halogatta az engedélyt, hogy a külső világ beáradhasson ide okvetetlenkedéseivel. Egy percig még tovább tépelődött rosszkedvűen, gondolatai tovább kalandoztak lelki sivárságán, tanácstalanságán, és talán már ezredszer tette fel magának a kérdést, hogy vajon hol hibázta el az életét. A szobája a Fizikai Intézet tizenkettedik emeletén volt, az épület délnyugati sarkában. A falakat faburkolat fedte, minthogy a helyiség a kar dékánjának volt az irodája,- s minthogy ez volt a természettudományi kar, a faburkolatos falakon apró metszetek lógtak, Newton, Leibniz, Faraday és más fizikusok arcképei. Az egyik ablak a Barnard-kollégiumra nézett, s a kollégiumon túl, a Palisade-ekre. A másik ablakból az egyetemi épületcsoport négy hatalmas háztömbjét láthatta az ember, meg a zöld pázsitot: de mindent betöltött és elárasztott a forró, párás augusztusi levegő. Fox professzornak szokása volt, hogy olykor-olykor megforgassa magát öblös forgatható-karosszé-kében és üres tekintettel kibámuljon hol az egyik ablakon, hol a másikon, most azonban csak maga elé meredt az íróasztalára. Lomhán, szinte oda sem figyelve, lenyomta a telefon kapcsolóját, és hagyta, hogy megszólaljon a titkárnője hangja. — Professzor úr, kérem. Mr. Erik Gorin van itt, és szeretne beszélni önnel.