Viola [antikvár]

Részlet a könyvből: A hálószoba falát szennyes-rózsaszín tapéta borította, melybe húsvörös virágok voltak recésen belenyomva. Fönn, ahol a tapéta véget ért, bordó sáv futott körül, azonfelül pedig a fal és a mennyezet fehér, illetve - mivel évek óta nem festették át - sárgásszürke volt. Nagy, sötétvörös csempékből épített kályha terpeszkedett az egyik sarokban, kéménye köré fekete udvart lehellt a füst. A kályha mellett kis tapétaajtó nyílt a fürdőszobába, amely sötét volt és szűk. Egy barnára festett ajtó, melyen, mint a lakás minden ajtaján, a mázolok annakidején fésüvel a fa erezetét utánozták, az ebédlőbe nyílt. Az ajtóval szemben két ágy állott egymás mellett, közös, bordóvörös takaróval befedve. Az ágyak barna fáján ágas-bogas faragások voltak láthatók, melyek között hamar leülepedett a por - éppen ezért a faragásokat, valamint az ágyak fejét-lábát díszítő, esztergályozott golyóbisokat vastag pemzli-vel kellett takarítgatni. A golyók közül némelyik régebben lejárt: a gyerekek kicsiny korukban néha-néha leemelték a lejáró fagolyót s gurigáztak vele, amíg a mama meg nem lepte őket s maszatos kis kezükre nem vert...