Violanta [antikvár]

Részlet a könyvből "- Jönnek! kiáltá Simone, a Buonaventuraház agg szolgája. Ki is tódultak mindannyian a széles tornáczra: Andrea, a kertész; Nella, a kamarásné; Eufrosina, az albanói takaros kis szobalány, meg négy-öt más személyiség az alsó regiókból - mindannyija ünneplőben s derült, izgatott várakozásban. Most Mauro, a kertész legénye, tizenhat éves fiu, délolaszországi nagy, parázs szemekkel - Frosinoneből való volt - fölebbvalója intésének engedve, szaladva közeledett a házhoz, mely hatalmas kőkoczkákból rakva, százados szilfák, cziprusok és tölgyek közül tekintett le a szép Bolognára. Mielőtt még a házhoz ért, éltesebb, középmagas termetű ur lépett ki a tornáczra, komoly, méltóságos, arisztokratikus, de mégis - a mint az előrohanó fiút barátságos mosolylyal intette vissza - megnyerő nyájasságu. - Hallottam már, Mauro ! A mi jó Simonénknak stentori hangja van."