Violet, Luke és a sors [antikvár]

LUKÉ(Nyolcévesen)Utálok futni, mégis mintha folyton csak azt csinálnám. Mindig futok. Mindig próbálok elbújni. Ugyanannyit bujkálok, amennyit futok, de ha egyiket se csinálom, akkor rossz dolgok történnek. Akkor ö megtalál. És olyan dolgokra kényszerít, amiktől rosszul vagyok. Arra kényszerít, hogy segítsek neki. A-aki bújt, aki nem, me-megyek! kiáltja anyukám, miközben kiszaladok a házunk bejárati ajtaján. Akadozik a nyelve, ami azt jelenti, hogy már megint bevette valamelyik gyógyszerét. Sokszor szed be fura gyógyszereket, pedig nem értem, minek. Nekem is kell orvosságot szednem, de csak azért, hogy ne legyek beteg. Anyu viszont olyan szereket szokott bevenni, amiktől sose lesz jobban, hanem éppen hogy mindig rosszabbul.Régen nem volt ilyen, legalábbis nem ennyire vészes. Kábé egy évvel ezelőtt, amikor apukám még velünk volt, anyu normálisan viselkedett, és nem kellett neki semmilyen bogyó. Most viszont egy csomófélét szed, és szerintem lehetséges, hogy kezd megőrülni."J =-<-