Virágok kómában [antikvár]

Jóval Gyöngyös fölött, az egyik földútról Zsiguli fordul az aszfaltos útra. Időseb b házaspár tart hazafelé a kocsival. Arról beszélgetnek, hogy az egész hétvégéjük ráment a szőlőre, és nem ügy haladtak, ahogy elképz ílték. - Nem érzem a derekamat - mondja az asszony. - Nem fogok főzni, csak összeütök valamit vacsorára. Jó lesz a rántotta! A férfi előre figyel, látszik ra jta is, hogy nagyon fáradt. Beletelik néhány m í iodpercbe, míg válaszol: -Jó. Mindketten elhallgatnak, a kocsi tempója is jelzi az állapotukat. Az egyik kanyarban egy személyautó bukkan fel az ellenkező oldalon. Hirtelen letér az útról, a padka felé fordul, majd átvág az ő oldalukra, és lerohan előttük a többméteres töltés oldalán. Odalent a kocsi kétszer is megperdül hosszában. A Zsiguli vezetőjének annyi ideje sincs, hogy rálépjen a fékre. Feleségével együtt döbbenten nézik a balesetet. - Jézusom! - kiált fel az asszony. Vagy húsz méter után tudják csak megállítani a saját kocsijukat. Reszkető lábakkal lépnek ki az autóból, s megindulnak visz-szafelé az úton, ahol a másik jármű lerohant. - Mit csináljunk? - néz kétségbeesetten az asszony. - Nem tudom. Azt se láttam, hányan vannak a kocsiban. Mielőtt lemennének a töltésen, újabb kocsi tart feléjük. Az asszony integetni kezd a mk ¦ ; 1 ' ' úm1,1' v V; m I r rí > s> -ii1 rfpi i i • r • f ¦i f; t- . 1 I i : ' : J • i i í 1 I i ,'i >-¦ ¦ i'í. i :• i « , );•