Virágzik a csalán [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Az 1974-ben Nobel-díjjal kitüntetett svéd költő nagyszabású, önéletrajzi ihletésű sorozatának első kötete öttől tizenhét éves koráig követi a szerzőt megszemélyesítő kis Martin életútját. Apám meghalt, anyám Karlifóniában van - ezzel a mondattal állított be a kis árva Martin, az egyházközség gondjaira bízott falugyereke évről évre változó nevelőszüleihez. Útja, amely kamaszkorára végül a szegényházba vezetett, ridegséggel, részvétlenséggel, közönnyel volt kikövezve, s az érzékeny gyermek sehol sem kapta meg az olyannyira kívánt szeretetet és gyengédséget. A rideg és szomorú valóságból csak gazdag fantáziája ragadta ki - de álmodozásaiban mindig ott lappang a félelem, a szorongás. Mint e nemzedék többi autodidakta íróját - Eyvind Johnsont és Jan Fridegardot - Martinsont sem kötötték a kor és a műfaj irodalmi sémái, a harmincas évek prózai avantgardjának teljes kelléktárát felvonultatja. Rövid néhány oldalas epizódokból, tájképekből, portrékból, filozofikus kitérőkből versbe sűrűsödő lírai betétekből, bravúros és könnyed nyelvi leleményekből bontakozik ki a regény: az otthontalan gyermek útja az első világháború korának "csalános" Svédországban.