Virágzik, mint a rózsa [antikvár]

Részlet a könyvből: "Shad Woodeyt egy szeptemberi napon akasztották fel. Halódott már a nyár. Amikor elszöktem hazulról, hideg volt még és kékesszürke pára úszott a rétek felett. A pázsitot úgy belepte a nyirkosság, mintha eső esett volna. De a nap nemsokára a fák koronája fölé emelkedett és amikor elértem Marshalsea községét, vékony fátyolként szétszakadozott a köd. Hidegtől dermedt kezemen megéreztem a nap melengető cirogatását. Az útmenti áfonyabokrokon harmatcseppek csillogtak. Lélekszakadva loholtam. De amint elértem az országutat, lelassítottam lépteimet és kicsit körülnéztem. Tekintetem végigsíklott a tarlón, a réteken, amelyeket az első szeptemberi esők világoszöldre mostak és a magas szilfákon. Lombjaik széle sárgára kezdett színeződni. Azt gondoltam magamban: túlságosan szép ez a nap ahhoz, hogy az ember meghaljon, még akkor is, ha már vén és jóllakott az élettel! Shad pedig egyáltalán nem volt öreg vagy életunt."