Virágzó élet [antikvár]

A fedlap élei töredezettek, ragasztása kis részen elvált a gerinctől. A könyvtest ép.
Részlet a könyvből: Március végén kellett volna jönni a tavasznak. A rózsaszínű március végén, amikor a reggeli ónos fagy bársonyosan finom lesz, mint az ibolya, a föld pedig bőven leheli ki magából az átlátszó párát. - Na, hál' Istennek, felengedett a föld, - mondják ilyen napokon a parasztok. Ebben az évben Sirokoje Buerák lakosai is várták a tavaszt. Minden reggel evvel a gondolattal ébredtek, kimentek a kert alá, megtapogatták a szántást és vizsgálódva néztek végig a földeken. A mezők fölött szürke csomókban, tapadósan mint a vatta, függött a köd. Időnként szétszakadt, ilyenkor zilált fellegek gyülekeztek össze és gyér, szúrós esővel öntözték meg a földet. Így volt ez minden nap. És a március már vége felé járt. De mára napfényesre vált az idő.