Virraszt a lélek [antikvár]

Részlet: A Kozmos perifériáján túl, az örök sugárzás közelében, mennyei ködök kristályos csillogásában ide-oda suhantak a lélek-kertészek. Nesztelen mozdulatuk nem zavarta az átlátszó, szivárványszínű üveghez hasonló bokrok egymásba fonódó útvesztőit, ahol út se volt és a lélek-kertészeken kívül senki se tudott volna köztük eligazodni. A kertészek az örökkévaló hatalom szolgái voltak, az élet pályaudvarának őrei. Lágy fehér selyemnél puhább és omlóbb köntösük a tiszta lelkek egyenruhája volt. Parancsnokuk a glóriás, szelíd főangyal: Gábriel. A teremtés első órái után rendelte őt ide az Úr, amikor elhalkult a lihegő láz forrongása, amely a Hatalmasnak "légyen" szavára viharzott le a mindenségben.