Visszatérés [antikvár]

Prológus 2019 A templom egy alpesi kápolnára emlékeztet, olyanra, amilyenek Salzburg környékén találhatók. Kellemes, hűvös a levegő. Odakint a déli államokra jellemző tikkasztó augusztusi hőség van, amit még elviselhetetlenebbé tesz, hogy öltönyt és nyakkendőt viselek. Általában nem hordok öltönyt, mert kényelmetlen. Pszichiáter vagyok, és észrevettem, hogy a pácienseim sokkal közvetlenebbek velem, ha ugyanolyan hétköznapi viseletet hordok, mint ők. I Esküvőre jöttem. Már több mint öt éve ismerem a menyasszonyt, bár nem mondanám, hogy közeli barátjának tart. Régebben rendszeresen beszéltünk, de egy évvel azután, hogy elköltözött New Bernből, már csak pár üzenetet váltottunk, amit hol ő kezdeményezett, hol én. Kétségtelen azonban, hogy mindezek ellenére létezik közöttünk egy kapocs, amely sok évvel ezelőtti eseményekhez nyúlik vissza. Néha nehéz felidézni, milyen ember voltam, amikor útjaink először találkoztak, de ez nem meglepő. Az élet folyamatosan új irányba sodor minket, miközben érünk és változunk, így, ha néha visszatekintünk a múltba, olyan embert látunk, akit nehéz felismernünk. Bizonyos dolgok nem változnak, például a nevem, de harminchét éves létemre új karrier elején állok. Erre nem számítottam életem első három évtizedében. Egykor szerettem zongorázni, de ma már nem játszom. Szerető családban nőttem fel, de ők már nincsenek velem. Ennek megvan az oka, később erről is lesz szó. 11