Viszontlátásra drága... [antikvár]

Részlet a könyvből: "Édes, egyetlen Vigám, nem írhatom le és nincs se levél, se szó, ami elmondhatná, mit éreztem, mikor elolvastam leveledet s mit érzek még most is, mialatt e sorokat ide írom. Senkim sincsen rajtad kívül, kihez ebben az életben, még egy csöpp szeretet, vagy bizalom fűzne, ez bizonyos. Leveled hónapok mulva jutott kezembe. Ah! milyen hónapok múlva. Hisz megtudod édesem. Ma délelőtt akadtam rá postánk udvarán, egy összetört szekrény fiókjában, sárosan, avúltan."