Viszontlátásra édes... [antikvár]

Részlet: A kis Susanne van der Straaten a kert legárnyasabb zúgában kuksolt és a nedves földben vájkált. Olyan mély lyukat akart ásni, hogy... Milyen mélyet, Susanne? Olyan mélyet, hogy az ujjacskák kellemes meleget érezzenek, vagyis a poklok tüzének parazsát. De ha, ami a poklot illeti, valami mégis hibázna, akkor Susanne, ha szorgalmasan ásott, bizonyos idő mulva majd, a föld másik oldalán a vízre, a nagy ellenlábasra fog bukkanni. Csak fel a fejjel!..."