Vita nuova [antikvár]

A Vita nuova a Házimurik folytatása. Annak az új önéletrajzi trilógiának a második kötete, melyben Hrabal feleségének szavaival mondja el közös életük történetét. E középső résznek látszatra alig van cselekménye: az itt szereplő - 1955-től 1962-ig tartó - időszakban a történelem legfeljebb egy-egy utalás erejéig van jelen. Az egymás után sorjázó képekben feltűnnek ugyan a Hrabal korábbi műveiből már ismert különc figurák - Vladimír, Hant'a, a festő Smejkal -, de nekik is legfeljebb hangulati jelentőségük van. A mű szempontjából sokkal fontosabb a belső világ ábrázolása. A Vita nouvá-ban ugyanis Hrabal valóban a legintimebb dolgairól vall. Arról, hogy miként válik éppen ezekben az években igazi íróvá; hogyan küzd meg - elsősorban önmagával, a saját kishitűségével, szorongásaival - az áhított írói címért; hogyan lesz "ász", "az írás világbajnoka". Hrabal ebben a periódusban még teljesen "a maga ura": nincsenek cenzorai, de olvasói sem. Önmaga előtt kell hát számot adnia minden belső rezdüléséről, s a mélybe szállás e dantei útját olyan ritka őszinteséggel, akkora erkölcsi erővel és annyi lélektani hittel érzékelteti, hogy könyve valóságos ön-eposszá nő.