Víz és szenvedély [antikvár]

Jó szívvel. Csak ezt a címet adhatom, Előszó helyett. Jó szívvel küldöm útjára a könyvet, akinek szerzője igazi kalandvágyból, a víz iránti szenvedélyből vette valamikor vándorbotját a kezébe. Víz és szenvedély. Életvallomás ez a cím, maga az írás viszont csak az élet egyetlen szakaszának a vetülete. Különös kontradikció. A szerzőt a Balaton nevelte. A Balaton formálta szenvedélyes víziemberré. Világcsavargóvá. És - a Balaton hívta haza, az első látogatásra. Szakmai tudása a részletekbe menően pontos. Halak, hajók, szelek, tavak, folyók, tengerek és óceánok titkainak az ismerete. Nem regényt ír, hanem az elfogadható valóságot. Akkor sem írói fogásokkal él, amikor vissza-visszanyúl a mondák világába, a történelmek útvesztőibe, Balatona legendáihoz, Lajos király korához vagy éppen Odüsszeuszhoz. Természetszerűleg, ösztönösen, kényszerülten kapcsolódnak az író sorsához ezek a történetek. Nemcsak a kalandot kereső fiatalember viszontagságainak a rögzítése a kötet első részének befejező szakasza - mindezt sokan leírhatnák, és le is írták -, ettől sokkal több az, amit ad, de egyúttal sokkal kevesebb is. A lényeg: hogyan jut el vízi úton Svédországból Korzikára, saját katamaránján, egy olyan kalandos szívű legény, aki egy szál fürdőnadrágban, a Trieszt-i öblöt átúszva kötött ki egy évtizeddel ezelőtt az olasz partokon. Jó szívvel! - mondom újra, mert a kötet sokak sorsának - csak a színárnyalatokban változó mozaikja, ami teljessé tesz egyszer egy képet, ha a darabka olyan Mester kezébe kerül, aki bánni is tud a nyersanyaggal.