Vizen és szárazon [antikvár]

LAND0VER-HALL NAGY LÉPCSŐ-TERRASZA. Pár napra megálltam a kis Landover faluban, csupán csak azért, hogy kedvemre gyönyörködhessem a vidék és a természet remek szépségeiben. Mexikóból mentem föl a kis faluba, mert az alföldön már rekkenő volt a hőség s fölötte jól esett, hogy megszakíthatom érdekes, de néha fárasztó és izgalmas utazásaim sorát, mert a pihenésre igazán rászorúltam. Korai nyár volt, mikor a faluba értem s mindjárt ebéd után sétálni indultam, hogy szétnézzek a vidéken. A falu szélén három alakot pillantottam meg egy rácsos ajtó előtt, mely az országútra nyilt. Két asszony meg egy öregebb férfi beszélgettek s úgy látszott, hogy a nők épen búcsúznak a férfitól, mert egyre törülgették a szemüket. Lassabban mentem az úton, mert nem akartam betolakodni a búcsúzók közé, hogy ne zavarjam utolsó beszélgetésüket; így aztán, mikorra a kapu elé értem, a két asszony már elment, de az öreg még mindig ott állt és szomorúan nézett utánuk.