Vízkereszttől szilveszterig [antikvár]

Részlet a kötetből: "Anyám egész nap a kuckóban üldögélt alacsony zsámolyán. Hátát odanyomogatta a langyos kemencefalhoz és hangosan nyögött. - Jaj a lábam, jaj, ez az átkozott rehoma!... Napok óta nem tudott már a lábára állni. Pedig még nem is olyan öreg. Ötvenöt éves. Csakhogy nála duplán számítanak az évek. Annyit dolgozott életében. Szokta mesélgetni békésebb óráiban, hogy mikor iskolába kellett volna járni, 6 már a tanyán szolgált. Novemberben, mikor megfehéredtek a dértől a tetők, még mindig mezítláb szaladgált az udvaron, etette a jószágot, hordta nagy vödrökkel, locsolókkal a vizet mosáshoz. Mostanában a tanítóékhoz, meg a postamesterékhez jár mosni. Tegnap is hívták, de végleg leesett a lábáról."