Vízkereszttől szilveszterig [antikvár]

Részlet: Anyám egész nap a kuckóban üldögélt, alacsony zsámolyán. Hátát odanyomta a langyos kemencefalhoz és hangosan nyögött. - Jaj a lábam, jaj, ez az átkozott rehoma!... Napok óta nem tudott már a lábára állni. Pedig még nem is olyan öreg. Ötvenöt éves. Csakhogy nála duplán számítanak az évek. Annyit dolgozott életében. Szokta mesélgetni békésebb óráiban, hogy mikor iskolába kellett volna járni, ő már a tanyán szolgált. Novemberben, mikor megfehéredtek a dértől a tetők, még mindig mezítláb szaladgált az udvaron, etette a jószágot, hordta nagy vödrökkel, locsolókkal a vizet mosáshoz.