Vladia [antikvár]

Az 1946-ban született, Kolozsvárott élő Eugen Uricaru a mai román irodalom nálunk kevéssé ismert képviselője. Pályája kezdetén versekkel és elbeszélésekkel jelentkezett, majd fokról fokra megpróbálkozott a nagyepika műfajával is. ... Új regénye, a képzelet alkotta településen játszódó Vladia szorongató jelképpé nő, mítoszteremtő erővel, a kafkai példázatok szuggesztivitásával a lelassult folyású s valószínűtlenül megdermedő idő köré rajzol Uricaru látomásos ihletettséggel egy kabalisztikus kört. E körön belül, a vadul burjánzó, szerves és szervetlen anyagot egyaránt elnyelő, a maga képére átformáló vladiai szőlők világában a jelen a tagadott valóság, a látszatok felfeslő, folyton továbbhasadó kárpitja, a múlt inkább tűnik realitásnak, a menekülés lehetséges irányának itt, de legendás kútja fölé hajolva látnunk kell, hogy csak egy poétikusnak hitt lét groteszk reminiszcenciáit, hajdan szép mozdulatok lehangoló árnyjátékait vetíti elénk a tükör. A jövő záloga pedig csak a szerelem és a szeretet élményének megélése, az emberarcúság visszanyerése lehet az ember belső világa elé falat emelő Vladiában, a település életét manipuláló Basaliga mérnök birodalmában. A latinosan ingázó, a modellt mindig érzékletes nyelvi anyaggal építő mondatok ritmikája, a képek szövedékének egyszerre konkrét és általános, egyetemessé táguló jelentéssíkjai, a több ágon mozduló cselekmény szimbolikus történéseinek egybecsengése jelentős regénnyé avatja Eugen Uricaru művét, a Vladiá-t, amely a magyar olvasót a déja vu különös élményével is megajándékozza.