Vándorvillám [antikvár]

Kiadói borítója halványan elszíneződött, szélei kopottasak. Előzéklapjának sarka szakadt.
Szeretem Kelement, ennek a regénynek a hősét, mégis engedem, hogy elpusztuljon. Módomban állnak megakadályozni, de nincs jogom hozzá. Az élet szigorú ítéletét nem oldhatom fel önkényesen. Kelemen nemcsak kétféle szerelem, az otthoni leány és a telepi asszony között őrlödik, hanem a két életfelfogás között Önmagát is meglopó önzése, görcsös bizalmatlansága nehezebbé teszi ezt a tusakodást. Magányos marad a rengeteg ember közepette, s mikor feltámad benne a becsvágy, csupa oktalan virtusba hajszolja. Konok, szívós, önfejű, önző ember, ugyanakkor gondolkodás nélkül, ösztönös belső parancsból élete árán is megment két játszadozó gyermeket. Ezt az emberséget szeretem benne. A meggondolatlan virtuskodást azonban nem tudom elfogadni. Kelemen sorsa - a neve is - balladás hangulatot idéz meg. Ez a sors, persze, ma másegyebet jelképez, mint a népi ballada. A regény megírásában - szerkesztésében Kelemen felajzott érzelemvilágához igazodtam.