Völgy a világ végén s más történetek [antikvár]

A kiadói borító szélei, sarkai kissé kopottak. Pár helyen enyhén szakadozott. A felső lapélén apró szórt foltok találhatóak.
"Szép szeptemberi, vagyis tavaszi délelőtt volt. Úgy éreztem, Háry János nyomán járok, eljuthatnék a világ peremére is, leülhetnék egy kicsit, lóbálhatnám a lábaimat a Semmibe... Az út mentén, pálmalevéllel fedett kunyhó előtt, egy öreg sváb szívta a kertjében termett dohány füstjét. Én sem vagyok mai gyerek, de valahogy diákos csínytevő kedvem kerekedett, megálltam, megszólítottam az öreget: "Jó napot, mondja csak, uram, itt van a világ vége?" Az öreg nem haragudott, még csak nem is csodálkozott. "Nem. Nincs itt. Ha éppen oda kívánkozik, lovagoljon csak egy-két órát tovább!" Köszöntem, folytattam utamat. A kunyhók még kisebbek lettek, a fák meg magasabbak." Itt, a világ végén, a délbrazil őserdőszéli házban talált otthonra e sorok írója, a magyar származású Lénard Sándor.