Volt egyszer egy Amerika [antikvár]

Féltelek, fiam T üzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a szegény kaszásra. Költögettem át magamban a Rácskai tanító úr tanította János vitézt, amikor a sós izzadságot szememből kitörölni megállottam. Rekkenő volt a hőség, a tizenhat évet még meg sem érő derekamnak sehogyan sem imponált a kaszálás. A magasan szálló gólyát látva mélyen elgondolkoztam: Milyen jó is a madámak, oda megy, ahová akar, mindent láthat. Hát én mikor fogok világot látni? Nekem csak robotot rendelt a sors? Hát örökre el leszek jegyezve a paraszti élettel? Merengésemből apám hangja zökkentett ki. Gyerünk tízórásizni. Gondolom, ő is megszomjazott, megéhezett, mert rend alá suhintotta a kaszát és indult a csobo-