Voltam valaki [antikvár]

Voltam valaki 1. Emigránsok? Nézem a masírozó tengerészgyalogosokat. A zenekar parafa sisakja a gyarmati időket idézi és hogy a hatás még nagyobb legyen korabeli ágyút vontatnak a legények. Pár perce helikopter kötelék húzott el a város felett. Minduntalan az jut eszembe, hogy háromezer mérföld és ötvenöt év hibádzik. Az idő kereke visszafordíthatatlan, és az öregjeink nagy része, akik negyvenötben hiába várták az angol ejtőernyősöket, még a kelet-európai tömb összeomlását sem érték meg. Pedig mennyi minden történt akkor és azóta. Példának okáért itt vagyok én magam, valahol Dél-Angliában, egy kisváros főterén, de nem egyedül, mert erdélyi magyar barátaim is velem együtt bámulják a díszmenetet, miközben a helybeliek tapsa minduntalan belerobban a katonazenekar induló lassan halkuló ütemébe. Nem nézünk ki turistának, mert nem azok vagyunk. Ebben az összekavarodott világban próbálunk helyet szorítani létünknek egy új világban, új helyen. Vendégmunkásként egy kisvárosban. Hogy miért is, és hogyan kerültem ide, túl az ötvenedik évemen? Otthon a gazdasági lehetetlenség ma