Voltomiglan [antikvár]

"Apai nagyanyámat gyerekkoromban gyűlöltem, mert anyámat 1944-ben csaknem elpusztította. Később, már regényíróként jöttem rá, hogy a dolgok ennél ezerszer bonyolultabbak, még az ő esetében is. (...) Főhősömben fölmerül, hogy a család két ága akár legendát is cserélhetne: a zsidónak hitt figuráról kiderül, ősei eredetileg szombatossá lett szászok voltak, a bigott katolikusokról pedig, hogy felmenői közt akadhattak zsidók is. Itt, a Kárpát-medencében senkinek sincs alapja, hogy felsőbbrendűnek érezze magát bárkivel szemben. Valamennyien legendát cserélhetnénk." (Nyerges András) "A szerző Voltomiglan című regényével elérkezettnek látta az időt, hogy visszatekintsen saját családjának, felmenőinek, s ezáltal saját gyermekkorának történetébe, márpedig tudnivaló, hogy az innen fakadó élmények a legfontosabb és leghihetőbb forrásai lehetnek egy írói programnak feltéve, ha az író nem csupán emlékezni, meríteni és szembesülni bátor, hanem a megformáláshoz is megtalálja a szükséges invenciót. Nyerges Andrásnak mindez sikerült. Úgy döntött, hogy helyesebb, ha nem kitalálni próbál hiteles figurákat és történeteket, hanem a valóságos családtagokat idézi föl és jeleníti meg cselekvő, beszélő figurákként. Mivel pedig ezek a szereplők valóban húsvér alakokként mozognak a papíron, a szerző igen jól tette, hogy így döntött."