Vörös és fehér I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "1833-ban Stendhal éppen ötven éves. Ifjúságának eszménye, Napoleon, már régen halott. Neki köszönhette, hogy gyors, győztes seregei mögött élelmezési tisztként, a császári javak felügyelőjeként kényelmesen átkocsizott egész Európán. Járt Olaszországban és Németországban, látta Bécset és Moszkvát. Eltelt másfél évtized, s a visszatelepedett, gyűlölt Bourbonokat is elkergették. Annyira gyűlölte őket, hogy évekre a csodált, imádott városba, Milánóba száműzte magát. Most a bankároké Páris és Franciaország, királyuk Lajos-Fülöp. Az új monarchia nem fogadja éppen kegyeibe a gyanús, republikánus írót, de asszonyi pártfogók közbenjárására mégis odavet neki egy kis állást: konzulságot a pápai államban."