Vörös felhőtengeren [antikvár]

Ezeket a kis történeteket élőszóval sokszor elmondtam már. Hittanórákon, kisközösségi foglalkozásokon, lelkigyakorlatos elmélkedésekbe szőve, vagy főiskolai előadásaim közben, valaminek az illusztrálására. Mindig azt tapasztaltam, hogy nem csak számomra kedvesek, aki egyik szereplője voltam az eseményeknek, hanem hallgatóimat is elgondolkodtatják, bennük is visszhangot keltenek. Leírom hát őket úgy, ahogy megtörténtek, és ahogy élőszóval már sokszor elhangzottak. Nem akartam, nem is tudtam volna irodalmat csinálni belőlük. A szépírás mesterségéhez -sajnos - nem értek. Azzal sem vesződtem, hogy történeteimet témák szerint csoportosítsam, vagy időrendbe állítsam. Úgy következnek itt egymás után, ahogy írás közben eszembe jutottak. A harminc különféle történetben egy a közös: a maga módján mindegyik arról tanúskodik, hogy Isten jelen van az életünkben, itt van közöttünk. Csak fel kell ismerni.