Vörösek és Feketék I-III. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: Karácsony este volt; a Saint-Germain negyedbeli nevelő intézet kis kápolnája sohasem volt díszesebb, kedvesebb és tömjénfüsttől illatosabb. A jászol előtt, mely tömérdek gyertya fényében ragyogott, tizennyolc fiatal leány térdelt két sorban, s ugy látszott, hogy mindnyájan mély áhítatba merültek. Ezek voltak azok a növendékek, akik még ebben az esztendőben végkép távoznak az intézetből; különös kegyként megengedték nekik, hogy egy óra hosszat vigasztalják a kisded Jézust. A jászol valóban csinos volt; olyan korban élünk, hogy mindent tökéletesítenek: az iskolákat, a bábukat, a kivilágítást. A kisded Jézus viaszból készült, kövér, piros-pozsgás volt, és a szalma melyen feküdt, valódi szalma volt. Anyja fehérbe volt öltözve és gyönyörű világoskék öve festői ráncokban hullt a földig; a fiacskája fölé hajolt, vizsgálva hogyan lélekzik. Szent József, a botjára támaszkodva, gondolkodó, merengő szemekkel nézte ezt a csodát.