Városok és évek [antikvár]

Fegyin ​életművének egyik legérdekesebb és legjellemzőbb darabja ez a regény, amely 1922-24-ben íródott, és nemcsak a szerző korai korszakát jellemzi élesen, hanem a szovjet irodalom bontakozó, formakereső szakaszát is. A szerző szuggesztív megjelenítő erővel ábrázolja az első világháború alatti és utáni Németországot és párhuzamosan – Oroszországot. A szemtanú hiteles tollával, megragadóan rajzolja a világrengető, kavargó eseményeket éppúgy, mint a legapróbb, de mégis fontos részleteket. Fegyin, aki a nagy elődök művein nevelkedve keres új formai megoldásokat, mestere az emberi lélek elemzésének, titkai feltárásának. Lélekrajza mindig finom, mély és elhitető erejű. Egyik-másik hőse gyengeségében is nagyon emberi. A formai újszerűség, például az időjáték: az évek és az események sorrendjének felcserélése szintén nem öncél, hanem a főhős mindenkori lelkiállapotának jellemző érzékeltetésére szolgál. A nagy történelmi fordulatok hű ábrázolásán kívül Fegyinnek bensőséges, költői, lírai hangulatokra is jut ideje és szíve.