Vörösarany [antikvár]

Lapélein enyhe elszíneződések.
Különleges könyv, mert teljesen hétköznapi. Annyira, hogy bárkiről szólhatna közülünk. A könyv írója önmaga életén keresztül, mint egy üvegszemen át engedi láttatni a kommunista Magyarország átlagos családját, átvergődését a rendszerváltás idején. A szerző nem először nyúl ehhez a témához. Verses (Törékeny idők /2001/) és novelláskötet ében (Elveszett gondolat /2002/) már találkozhattak az olvasók különleges, asszonyian érzékeny, apró részleteket sem figyelmen kívül hagyó írásaival. Most regény műfajban is bebizonyítja, hogy könyve nemtől és kortól függetlenül érdekes olvasnivalója lehet bárkinek. Stílusa humoros, néha keserédes, de soha nem negatív. Olvasása közben újra felidézzük a tejes- és szódáskocsikat, a gyárak „fújását" , a kisdobosok hat pontját, a KISZ-táborok hangulatát, a május elsejéket, halljuk a Zaporozec hangos pöfögését, miközben részesei leszünk egy asszony őszinte, néha megrázó, máskor megkacagtató életének.