Washingtoni történet [antikvár]

Részlet: 1 Tikkasztó, párás volt a reggel, semmi sem maradt benne az elmúlt nap ropogós frisseségéből. A tavasz jött és elmúlt. A cseresznyefa virágok a Tidal medence körül lehervadtak; a Fehér Ház övezetében a magnóliák szirmai egymásutáni hullották a földre; a Dumbarton Oaks rózsái összeaszalódtak a növekvő hőségben. Csak a Georgetown ódon tégláiba kapaszkodó lonc illata maradt meg, aléltan és édesen. Faith-nek tompán fájt a feje, mélabús hangulatban volt, s ehhez éppen illett az idő. Nem érdekelte az a kukoricapehellyel és friss málnával! tetézve megrakott^ csésze sem, amit Donnie hozott be ,a konyhából. — Betegnek látszik ma reggel, Miz Vance — mondta Donnie. - Olyan sápadt, mint a kísértet. Dehogyis — felelte Faith. -t Rosszul aludtam, ennyi az egész. Ez a nyirkos melegség a levegőben, ez a bajom. Isten tudja, minek építettek fővárost erre a helyre. — Elhallgatott s unottan vett ki egy kanál málnát. Hangja mély és jóleső csengésű volt, de most valami tűnődő bánat érzett meg benne» Es rosszat is álmodtam Thatcher még a tegnapi italozást aludta ki, Jeanie pedig — szokás szerint a Legeslegutolsó pillanatban — elrohant a bilire, így hát semmi sem volt, ami kiverje fejéből az álom emlékét. A színhely sötét és ködös volt, de hogy nappal-e, vagy éjszaka, azt nem tudta volna megmondani. A Mall-on futott végig, üldözték, de üldözőit sem látni, sem hallani nem lehetett./Tüdeje majdhogy mesélem pattant. Azt gondolta magáiban: csak^a Washington-emleranűvet, csa,k azt elérjem, bizonyosan megmenekülök! Amikor már úgy látszott, hogy jóformán elérte az osz'opot, s megkönnyebbülten fel akart kiáltani, az oszlop imbolyogni kezdj dett, mintha víz alól látszanék ki. s átvá'jtozott egy kimeredj, vörösszemű, óriási kámzsás alakká, természetfölötti Klan-embérré. Aztán egyszerre valami karok ragadták meg és fuldokolni kezdett^ 9