Watrin őrnagy [antikvár]

A kiadói borító szélei enyhén sérültek.
1940 májusát írjuk; Franciaországban dúl a „furcsa háború”. Watrin őrnagy, a hivatásos katona, a vakfegyelem embere, és egyik alárendeltje, a fiatal, pacifistsa Soubeyrac főhadnagy, végigjárta a front és a hadifogság számtalan megpróbáltatását. Kettejük látszólagos konfliktusára épül a regény (Lanoux még hadifogságban írta és tizennégy évet várt a kiadásával); a szerző finoman árnyalt művészettel rajzolja a két lélek gyötrelmeit, lassú átalakulását, s különösen nagy szeretettel és emberi melegséggel ábrázolja az észak-franciaországi munkás- és parasztkatonákat. Több ez az Interallié-díjjal kitüntetett regény, mint a negyvenes évek puszta krónikája – a korszak egy nagy tragédiája bontakozik ki lapjain, egy tragédia, mely oly sok emberben lejátszódik: a békevágy összeütközése a szabadságvággyal.