William Clissold világa I-II. [antikvár]

NÉHÁNY SZÓ A CÍMLAP ELÉ. Rossz jel, ha a szerző előszót ír a könyvéhez. Éppen olyan, mint amikor egy képet nem lehet megérteni a felirata nélkül. Arra vall, hogy kimaradt valami, amit kívülről kell pótolni. Ez a pár szó itt nem bevezetés akar lenni, hanem tiltakozás. A címlap elé teszem és már ezzel is jelzem, hogy nem előszó, hanem vétó. Védekezés olyan kritikusok és olvasók ellen, akik mindenáron olyasmit keresnek a könyvben, ami eszeágában sem volt a szerzőnek. Ez a könyv regény és semmi egyéb. William Clissold képzelt alak, aki jellemének és típusának megfelelő módon gondolkodik. Érzéseiben, makacsságában, hitében, politikai nézeteiben, ítéleteiben önmagát adja és nem a szerzőt Liberális szellem, de a szó legtágabb értelmében. Modern ember, aki önmagának a kiélésére törekszik. A nézetei néha - de nem mindig - közel járnak a szerző személyes nézeteihez. De ez még nem jelenti azt, hogy William Clissold szájából H. G. Wells beszél. A rokonság csak természetes. Az író nem rajzolhat olyan világot, amely számára teljességgel idegea Ennek a könyvnek a szerzője nem tudná leírni Northumberland hercegének avagy például Mr. Ramsay Mac Donaldnek a lelki életét...