William Clissold világa I-II. [antikvár]

Rossz jel, ha a szerző előszót ír a könyvéhez. Éppen olyan, mint amikor egy képet nem lehet megérteni a felirata nélkül. Arra vall, hogy kimaradt valami, amit kívülről kell pótolni. Ez a pár szó itt nem bevezetés akar lenni, hanem tiltakozás. A címlap elé teszem és már ezzel is jelzem, hogy nem előszó, hanem vétó. Védekezés olyan kritikusok és olvasók ellen, akik mindenáron olyasmit keresnek a könyvben, ami eszeágában sem volt a szerzőnek. Ez a könyv regény és semmi egyéb. William Clissold képzelt alak, aki jellemnének és típusának megfelelő módon gondolkodik. Érzéseiben, makacsságában, hitében, politikai nézeteiben, ítéleteiben önmagát adja és nem a szerzőt. Liberális szellem, de a szó legtágabb értelmében. Modern ember, aki önmagának a kiélésére törekszik. A nézetei néha - de nem mindig - közel járnak a szerző személyes nézeteihez. De ez még nem jelenti azt, hogy William Clissold szájából H. G. Wells beszél. A rokonság csak természetes. Az író nem rjazolhat olyan világot, amelyek számára teljességgel idegen Ennek a könyvnek a szerzője nem tudná leírni Northumberland hercegének avagy például Mr. Ramsay Mac Donaldnek a lelki életét. Ilyen típusokat csak csodálhat vagy támadhat, messzi távolból magyarázhatja vagy találgathatja őket. elmondhatja, hogy miben különbözik tőlük. De csak olyan alakot képes megteremteni, akit rokonszenvesen át tud érzeni. Minden író minden alakjában némileg önmagát ábrázolja. Még Hamlet is Shakespeare vetülete. De ha ezzel tisztában is vagyunk, mégsem lehet felelősségre vonni H. G. Wellset William Clissold szavaiért. Nem szabad rátámadni H. G. Wellsre azzal, hogy lám megint megváltoztatta a nézeteit, csak azért, mert William Clissold sok dolgot más szemmel néz, mint Polly, Ponderevo, Preemby, Devizes, Martineau, Remington, Kipps, Nobby, Benham, Prothero vagy más regénylalakok, akiket H. G. Wells szócsöveinek tekintenek. Manapság a memoárok olyan divatosak, hogy H. G. Wells nyilt sisakkal is nyugodtan megírhatta volna a saját önvallomásait, ha önvallomás lett volna a szándéka....