Bővebb ismertető
Hajnalban
Az éjszaka még szépen hízott, amikor néhányan már készülődni kezdtek. Napok óta tudták, mire számíthatnak. A szolgaszálláson erről suttogtak, a családhoz közelebbi emberek azt is tudták, hová mennek és meddig tart majd az út. Előző este a pajta elé készítették a zabos zsákokat. Mindegyik csak félig töltve, hogy amikor a tartalék lovak hátára teszik, fele lógjon balra, a másik fele jobbra. A nyergeket, kengyelszíjakat bezsírozták. A zab-iákat, kantárokat, nyeregtartó haspántot és más hámokat ellenőrizték. A legények a kardjukat élesítették már napok óta. Ketten avagy hárman új taplógombát, kovakövet, kicsiny acéldarabot vettek magukhoz; ha útközben tüzet kell gyújtani, megtehessék.
Amikor indulni kell, gyorsan megtehetik. Az úr kiadta a parancsot, hát tudták: amint a pirkadat beáll és keleten felszakad az ég kárpitja, kelhetnek a szolgák. Az uradalmi pék addigra már keleszti a kenyeret, égni fog a kemence tüze, és benne sorban pirosodnak majd. Ha kihúzza félidőben és tojásba mártott lúdtollal megkeni őket, szép barnára sülnek.
Mire a hajnal megszüli a reggelt, kászálódik a kíséret is. A legények átmennek az istállóba, minek őre ilyenkor, nyáridő végén ott alszik a félig nyitott ajtónál. A kutyák is őrködnek; Zádorvárát idegen — főleg éjszaka — nem közelítheti meg észrevétlenül. Bár ez nem egy vár, igazából csak több házat emeltek mostanában a nádas tó partján.
A kutak lánca csörren, izmos karok húzzák fel a csöpögő vödröket. Hallik, ahogyan a felfelé emelkedő, nagyon telt vödrökből gyöngyszemként hullanak a csöppek vissza a kútba, a mohos, örökké nedves kőfalak visszhangozzák az apró zajt is. Olykor béka pislog ijedten a vödör szélén — van, hogy visszaugrik a kútba. Az emberek nem undorodnak tőle, nem is bántják. Miért is tennék? Az a jó vizű kút, amelyben békák is élnek.
A lovak a vályúkhoz ballagnak, már szomjasak. A hajnal kiterjeszti fényszárnyait, látható lesz, mit addig fekete palástjában rejtegetett az éj. A házaktól távolabb álló jegenyék csúcsain is megül a vöröslő fény. Az eget kémlelik ilyenkor az öregebbek: milyen időt ad mára az Úr? Ki többet élt, többet látott, emlékezhet hát ilyen reggelekre, ekként festett egekre és az időnek járására.