Zajzon Ádám levelei [antikvár]

Részlet a könyvből: Minden írás árulója annak, aki írta, - a levél százszorosan az. Zajzon Ádám levelei is rengeteget mondanak el írójukról. Talán többet, mint bármely más írása. Mikor levelet írunk, úgy érezzük, hogy a címzett már írásunk közben olvassa a leírott gondolatokat. Ha író ír levelet, ez az érzés ösztönösebb és erősebb benne, mint más földi halandóban. Mert ilyenkor valakihez beszélhet, nem mindenkihez. S ha közel áll hozzá, akinek a levelet írja, akkor olyan őszinte, amilyen máskor ritkán tud lenni: regényben, novellában, cikkben bizonyos fokig mindig megköti kezét a téma, alakjainak jelleme, meseszövésének zárt vonala, megköti az építés törvényeinek kényszere, - levélben önmagáról közölhet többet, tehát még az idegenhez írott levelében is többet adhat önmagából. Zajzon Ádám nem idegennek írta leveleit, hanem testvérhúgának, Évának, akihez egyébként is bizalmas őszinteség fűzte, - nem csoda, ha ösztönös örömmel, tiszta nyíltsággal tárta ki lelkét...