Zarándok-szívvel [antikvár]

Részlet a könyvből: A római zarándok éneke. A gyorsvonat zakatoló üteme összezavarja a Rómába siető lélek áradását; jobb volna kiszállni a vonatból és menni gyalogosan, a zarándokok botjával a kézben, a bűnbánat övével övezetten Viterbo felől, ódon hegyi városkák alján, kopár fensíkokon, a Soracte havas csúcsának árnyékában a szent város felé. Várni azt a pillanatot, midőn a Monte Mario ernyős pineái közt feltűnik a zarándokság célja: a Tevere kanyargó partján a szent város, mely elborítja a hét halmot és az ősi falakon kívül és belül gyönyörű parkok pálmái fölé emeli tornyait és kupoláit...