Zárvatermők kertje [antikvár]

Akad-e súlyosabb feladat az emberi életben, mint az elengedés? Cser Kovács Ágnes első könyvének hősnőjét veszteségek sora fenyegeti: munkahelyéről kirúgják, rákban haldokló édesapját hosszú évek óta megszakadt kapcsolatuk ellenére kísérni próbálja utolsó napjain, miközben régóta orvosi csatatérre emlékeztető méhe a sokadik, talán utolsó harcát vívja, hogy életben tartsa megfogant embrióját. Az egyre nehezebb napok egyetlen kapaszkodóját az otthon szerkesztett-rendezgetett szövegek jelentik. Az elbeszélő minden egyes megnyitott és munkába vont fájllal újabb és újabb sorsokat tár föl, a több generációból megszólaló hangok és elmesélt életutak pedig a saját helyzetét is másképpen világítják be. A mozaikokból építkező kötet utolsó fejezete a vakuhoz hasonlóan villantja elénk nemcsak a fejezetek összefüggéseit, de azt is: nem biztos, hogy az marad velünk, amibe a legjobban kapaszkodunk, hanem amitől képesek voltunk búcsút venni.