Zeng a világ [antikvár]

Részlet a kötetből: JEAN GIONO Giono olasz származású. Nagyapja Piemontban kapitány volt, résztvett a calabriai parasztlázadás embertelen elfojtásában; ezért kitüntetést is kapott. Az elfojtás után a hatóság ellen szervezett összeesküvésben vett részt, ezért halálra ítélték. Megszökött, külsejét úgy változtatta el, hogy arcán hatalmas sebet ejtett, aztán épp annak a kapitánynak adta ki magát, akit elfogatásávál megbíztak. Algirba, majd onnan Franciaországba futott. Mindez azért érdekes, meri író-unokája szinte másról sem ír, parasztokról, azok életét vizsgálja és javítaná, nemcsak az irodalom, hanem a politika fegyvereivel is. A döntő pillanatban tanításából gyakorlati példát is adott, vállalta, amit írt. Apja már cipész volt, Marseillesben. Gyalogosan egyszer hosszabb vándorútra kelt, visszatértében a hegyek lábánál megtetszett neki egy városka, Manosque, megállt ott, elvett egy odavalósi provencei leányt. A kétféle, a merészen nyughatatlan és a dalolva szemlélődő latinság egyesüléséből született Giono. Művészetében is ez a két elem társul és egészíti ki egymást. 1895 március 30-án született. Úgynevezett paraszti élménye így persze sohasem volt. Kétségtelen, hogy annak a néphez és természethez visszahajló irodalomnak, amely Jeszenyin fellépésével kezdődött és az egész világon elterjedt, ő a legnagyobb művésze s legmerészebb eszme-fejtegetője Franciaországban és talán az egész világon. Első könyvét harmincnégy éves korában adta ki. Addig alacsonyarangú bankhivatalnok volt egy marseilles-i bankban, a szelvényolsztályon.