Zenzele [antikvár]

A levélregény címzettje maga az írónő: ő az, akinek az édesanyja mindezt leírja, miután Amerikába indul tanulni. A saját családjának a története bontakozik ki belőle, egyszerre egzotikusan - hiszen mit tudunk mi a hagyományos szerkezetű afrikai családról? - s egyszerre végtelenül ismerősen, hiszen minden családban működik és hat a vonzás és taszítás rendszere, a gyerekek lázongása a fennálló hierarchia ellen, s a szülők becsvágya, hogy a gyermekeik jobban éljenek, mint ők. Zenzele anyja bölcs asszony: ő is azt akarja, hogy a gyerekei jobban éljenek, de ugyanakkor tudja, hogy az eredet és a hagyományok ismerete nélkül és azoktól elszakadva nem létezik boldog és teljes emberi élet. A legjobb módszert választja hát: nem irányít, nem nevel, nem követelőzik - csupán leírja, közli a lányával mindazt, amit a családról, az afrikaiságról fontosnak tart, s a gyermekére bízza, mit kezd vele. A fiatal írónő Zimbabwéban született, a Harvardon, a Columbián és a Yale-en végzett idegsebészként. Ez az első regénye, mely kirobbanó sikert aratott mind Amerikában, mind Európában a Frankfurti Könyvvásáron.