Zöld csönd [antikvár]

Előszó A FÉNY FELÉ Minden élet, hogy Fazekas Józsefet idézzem, súlyos élet. Szépséggel, fénnyel, tisztasággal és gyarlósággal, hibákkal, netán bűnökkel teli a lét. Mindennapjaink és ünnepeink folyamatos megmérettetések, miként szavaink, gesztusaink, tetteink és természetesen mulasztásaink is. S az ember dönt és választ, s dönt abban is, hogy a benne levő tehetséggel, talentummal hogyan sáfárkodik. Úgy tetszik, ahogy Ködöböcz Gábor a korábbi kötetekről írva leszögezi: Fazekas „verseiben megjelenő esztétikai magatartás a magatartás esztétikáját is jelenti a formanívó is a létezési m'vónak rendelődik alá". Másképp fogalmazva: jó költő és igaz ember könyvét tartja kezében az olvasó. Ugyanakkor tisztázzuk azt is, hogy furcsán fátumos a költészet: a sors, a tisztességes magatartás - vagy éppen ellenkezője - még nem garantál önmagában művészi minőséget, példa erre is, arra is van. Ettől gyönyörű és félig magyarázható az alkotás: titkokkal teli. Fazekas József titka a hitelesség. Minden során és strófáján érződik a belső erő, a tartás; hit és őszinteség árad a versekből, a költői megformálás szépsége, az érzések és gondolatok lírai megfogalmazása pedig a tehetség ajándéka. Kötött és szabad versek váltogatják egymást a kötetben, sokszor mintha monológok vagy éppen zsolozsmák lenné-