Zöldelő sziget [antikvár]

Részlet a könyvből: Nem mintha Orchilly rendkívül szép hely lett volna. Mihelyt a kövezet egy vagy két kilométernyire elmarad az ember mögött, a világ minden táján lehet találni hasonló helyeket. Azt sem állítom, hogy Quindle különösen érdekes ember volt, inkább tipikus középosztálybeli angolnak mondhatnám. De az orchillyben töltött órákat érdemes felidézni. Mostanában az ember csak futó benyomásokat szerezhet. Ma itt alszunk, holnap ott, idő sincs ahhoz, hogy megszokjunk valamit. Találkozunk valakivel, néhány nap alatt a legbizalmasabb barátunk lesz és egy hónap múlva a nevét is elfelejtjük. Természetében gyökerezik az embernek, hogy maradandó dolgokra szomjazik, ez az érzés késztet arra, hogy régi írásokat, fényképeket ragasszunk bele egy albumba. És azt, amit Orchillyben tapasztaltam, érdemes feljegyezni, egy-két vonással megörökíteni, primitív vonásokkal, amilyeneket egy gyermek rajzol a szüleinek írt levélben. Húsz év múlva, ha még élek, úgy fogok lapoztatni ezek között a feljegyzések között, mint ahogyan az ember régi emlékeit, - lepréselt enciánokat, egy átlőtt vállszíjjat, egy hajdani hangverseny-műsort szedegeti elő.