Zordok, a székely szamuráj [antikvár]

Bevezető, mely első formagyakorlat is egyben Számító olvasó! Amikor ezt a könyvet írtam, nem éheztem, nem fáztam, és szeneskocsik után sem futkostam. Egyike voltam az utolsóknak, akik olvasással keresik kenyerüket. Gyerekkori álmom, amely szerint íróként szolgálom az emberiséget, réges-rég szertefoszlott. Már egészen fiatalon egy regény körvonalai ködlöttek fel előttem, saját regényeméi, témájáról, címéről azonban halvány fogalmam sem volt. Telt-múlt az idő, és én megnősültem, született három szép gyerekem. Évtizedek suhantak el a terméketlen keresésben, átvirrasztottam éjszakákat, a regény azonban csak nem akart megszületni. Ekkor elhagytam családom, hogy álmomhoz hű maradjak. Az égiek megbüntettek: tüzetesen olvastam végig Cervantes, Tolsztoj és Goethe fő műveit. Bátorságom inamba szállt. Lassan rá kellett jönnöm, sosem tudok ezekhez foghatót írni. Keserűségemtől tönkrement házasságom, asszony és gyerekek nélkül maradtam, nem tehettem mást: könyvtárosi állást vállaltam, hogy tovább olvashassak - munkaidőben. Sötét, hűvös könyvtárszobában töltöttem harminc kerek esztendőt. íróasztalomon katalógus-cédulák, kézikönyvek, íróesz- 7