ZS [antikvár]

TÉZIS A farkas és a madárpók !1 'i i i' Í; i» ; I M A szürke farkas beszédbe elegyedett a madárpókkal. - Imádom üldözni a zsákmányt - mondta a szürke farkas. - Ami engem Illet - mondta a madárpók én jobb szeretem itt megvárni, hogy a zsákmány jöjj ön el hozzám. - Nem túl magányos ez így? - kérdezte a farkas. - Én meg azt kérdezhetném - felelte a madárpók nem unod, hogy a feleséged és a gyerekeid minden vadászatra veled tartanak? - Természetemnél fogva családcentrikus vagyok - felelte a farkas. - Ráadásul tömegben az erő. A madárpók elhallgatott, hogy összeroppantson egy arra tévedt selyemmajmot, majd azt mondta, nem hinné, hogy a farkas olyan sikeres vadász lenne, mint ő, hiába van segítsége. A farkas egy heti zsákmányban fogadott, hogy több állatot ejt el, mint a madárpók, majd visszatérve az odújába, beszámolt az asszonynak és a gyerekeknek a fogadásról, - Tartozol nekem - mondta a madárpóknak legközelebbi találkozásuk alkalmával. - És mivel bizonyítod? - Elvárom, hogy higgy nekem, de ha nem, hát vizsgáld át a vadont a saját szemeddel. A madárpók így tett, és csakugyan azt látta, hogy a farkas természetes zsákmányállataiból egyetlen példány sem maradt. - Le a kalappal a hatékonyságod előtt - mondta a madárpók -, csak azt nem tudom, mivel fogsz eztán táplálkozni.