Zsákutca [antikvár]

A regényhős fura bogár. Eszedbe jut. Felnő. Felölti a kellő jellemvonásokat. Környezet veszi körül. Újra meg újra rágondolsz. Néha már mint a megszállott, másra gondolni se bírsz. Aztán megírod, és megszűnik számodra. Fura, hogy valaki, aki, ha csak a gondolataid hátterében, de gyakran a középpontjában is, ekkora helyet foglalt el, s veled élt, talán hónapokig, ébrenléted minden órájában, s gyakran az álmaidban is, ilyen tökéletesen elillanjon a tudatodból, annyira, hogy a nevére sem emlékszel, s arra sem, hogy milyen volt. Lehet, hogy még a létezéséről is megfeledkezel. Néha azonban nem így esik. Egy regényalak, akivel, azt hitted, végeztél, egy regényalak, akire édeskevés figyelmet fordítottál, nem merül feledésbe. Azon kapod magad, hogy megint rajta jár az eszed. Ez olykor bosszantó, hisz amit akartál, azt elérted vele, s többé nincs már szükséged rá. Mi értelme, hogy mégis rád kényszeríti a lényét? Hívatlan vendég, aki ajtóstól tört rád. Megeszi a másoknak készített ételedet, megissza a másoknak őrzött borodat. Nincs helyed számára. Azokkal kell törődj, akik a szemedben fontosabbak. De bánja is ő? Ügyet sem vet a tisztes sírboltra, amit építettél neki, makacsul tovább él; sőt, hátborzongatóan tevékeny, s egy szép napon meglepve észleled, hogy a gondolataid homlokterébe tolakodott, s akarva-akaratlanul kénytelen vagy ráfigyelni. E regény olvasója megtalálhatja doktor Saunderst az On a Chinese Screen (Egy kínai paravánon) egyik kis krokijában.